Budapest. Alagút. Lánchíd. Sok régi autó. A 70-es évek. Érdekes ez az időszak, érdekes életek. A fekete-fehér tv. A párt. A házibulik.Visszamennék ebbe az időbe, de csak egy kis időre meglesni mi folyik itt, Budapesten. Az emberek máshogy gondolkodtak, mint ma. Sok volt az erőszak, sok volt a boldogság, mint ma.
„A legtöbb nap nagyon nyugalmas,
sőt, azt is mondhatom, unalmas,
este egy-két jó lemez segít még,
de nélküled így már ez sem elég.
A jókedvemnek is – aránylag, –
ha a naptár mit mutat, – határt szab.
Nekem a szombat se, ó,
a vasárnap se jó!
Neked a kedd a kedvező idő,
hogy itt lehess velem!
Nekem az ünnepem a kedd, a fő.
Mondd, neked nem?
A legtöbb nap nagyon nyugalmas,
sőt, azt is mondhatom talán, hogy unalmas.
Gyere el többször, légy kicsit rugalmas – velem!
Tanácsom fogadd meg!
Kevés az egész kedd"
Kovács Kati ekkor élte virágkorát a zene világában, suttogva kiabált, ahogy sokan mások.
