November eleje volt. Pontosan mondva 8.-a reggel 7 óra. Mindenki készülődött a faluban. A felnőttek a munkahelyükre, a gyerekek az iskolába, óvodába. Ez a reggel is olyan volt, mint minden péntek reggel. Az emberek azzal a gondolattal hagyták el az otthonaikat, hogy már nemsokára itt a hétvége. Ezt a napot még ledolgozzák, ezen a napon még beülnek az iskolapadba, de a nap végén már boldogan térnek haza, hiszen másnap már addig alhatnak, ameddig csak kedvük tartja.
Pisti az iskola felé menő buszon ült, s közben nem hagyta nyugodni egy gondolat. Milyen kellemes meglepetés lenne mindenki számára, ha valamilyen oknál fogva eltörölnék a tanítást aznapra. Többször eljátszott a gondolattal, hogy ő maga hogyan reagálna: ugrándozva örvendezne a hírnek, de hamar elkezdené tervezni a barátaival, hogy hogyan használhatnák ki legjobban ezt a ritka alkalmat, mivel töltés a „szabadpénteket”. De ez a gondolat oly reménytelennek tűnt, hiszen talán csak egy tornádóveszély lenne elég erős ahhoz, hogy a tanítást felfüggesszék.
Zoli ez alatt egy tervet szőtt három jó barátjával az iskola udvarában. Azon gondolkodtak, minek kell ahhoz történnie, hogy kiürítsék az épületet. A legegyszerűbbnek az tűnt, ha a tűzjelzőt működésbe léptetik. Zoli gyorsan hazaszaladt egy doboz gyufáért, ez alatt elkezdődött a tanítás.
Az első óra utáni szünetben tökéletes alkalom adódott a négy barátnak ahhoz, hogy a tervüket végrehajtsák. Beosontak az egyik üres terembe, elővették a gyufát, egy darab papírt, s egy kukát is, hogy legyen hova dobni az égő papírt, nehogy meggyulladjon bármi is. Meggyújtották a papírt, a füstülő tárgyat a tűzjelző közelébe helyezték, s az rögtön jelzett. Gyorsan beledobták a papírt a kukába, s kirohantak a teremből. A folyosón találkoztak diáktársaikkal, akik közt volt, akik arcán a félelem tükröződött, s voltak, akik azt sem tudták mi folyik körülöttük. A tanárok gyorsan kiirányították a diákokat az épületből, s az iskola kertjében összegyűjtötték őket, majd meggyőződtek arról, hogy mindenki ott van. Majd az igazgató előállt, s közölte a gyerekekkel, hogy még nem mérték föl a károkat a tűzoltók, de felesleges erre a diákoknak várniuk. MIDENKI MEHET HAZA!
A diákok Pistivel együtt kirohantak a buszmegállóba, s úgy tettek, ahogyan azt Pisti a nap elején elgondolta magában. Megbeszélték a baráti csoportok, hogy kihez mennek át ünnepelni, melyik kávézóba ülnek be, vagy éppen azt, hogy melyik mozit nézik meg. A busz megtelt diákokkal, más nem is fért rá a járműre, s mindenki elindult útjára.
A diákok izgatottak, s talán még egy kicsit meglepettek voltak, de leginkább annak örültek, hogyez a péntek másmilyen, mint a többi.
