Régen, az akkor még poros Dublin utcáin élt egy fiú. Egy kisfiú. Ebben a fiúban semmi különös nem volt, egy igazi ír fiúcska volt. Szeretett iskola után a környéken játszani cserfes barátaival, akikben szintén nem volt semmi különös. Ez a teljesen átlagos fiú, aki még annak idején, a Charlie nevet kapta, s azóta is ezt viselte nap-mint-nap. A név nagyon illett rá, mondta mindenki. Talán a vörös haja miatt, vagy a kis szeplős arca miatt, esetleg a belőle áradó furcsaságból.
Egy nap azonban minden megváltozott. Jött egy hajó az újvilágból. Az apja volt a kapitánya. Igen, igen Charlie apja hajós kapitány volt. Charlie most találkozott életében másodszor az édesapjával. Eddig „valahogy” nem jött össze nekik. Most azonban komoly dolgokról beszéltek apjával.
„Itt kell hagynod mindent” – ennyi maradt meg a kis Charlie-nak a beszélgetésből. Csupán ennyi.
Másnap már indultak is. Anyjával és húgával együtt elindult a hajó. Egy másik világ felé tartott, talán egy jobbéba, de Charlie nem szeretett volna menni. Szerette ezt a helyet, szerette Írországot. Sőt egyenesen imádott mindent, a tájat, a sok barikát, az ár-apály jelenséget, a másoknak kicsit különös időjárást és persze a kis pajtásait. De nem tudott mit tenni, mennie kellett és csak reménykedni tudott, hogy ahova megy ott minden minimum, olyan szép és jó lesz, mint itt.
De a mi kis Charlie-nkből, akit most már nem szívesen említenék így, egy másik ember lett. Megváltozott. Most már más, mint volt. A haja most is vörös, az arca most is szeplős, külseje csak az átlagos módon változott. Na, de, ami számít, a belső… egyszerűen elfeledte, hogy ki volt anno és most egy hadi hajóval tart Írország gyanútlan lakosai felé. Charlie-ból az évek alatt…egy szentségtörő, anyaszomorító, gyalázatos ember lett. Az oka? Hát, ööö, izé őt kéne kérdezni.
Charlie szüleit megölték, húga néhány éve költözött vissza a szülővárosába, és nem is tartják a kapcsolatot. Igazából Charlie volt az oka, hogy a húga elment…úgy érezte dolga van ott… Egészen egy másik kontinensig kellett menekülnie bátyja cseppet sem átlagos nézetei miatt.
Hogy, mik voltak a bátyja „nézetei”?
Még leírni is rossz.
Utálta a bárányokat.
